Összesen nyolc csapat darabolta, fűszerezte, gyúrta, majd töltötte bélbe a húst a szombaton, a Károlyi házban rendezett kolbász készítő fesztiválon. Az elkészült finomságokat végül megsütötték, s miután a zsűri megkóstolta, mind meg is ették.

Titkos receptek a közismert hozzávalókhoz, egyszeri vagy kétszer kézi darálás, s közben egy kis kontyalávaló vagy valami erősebb. Így küzdöttek egymással a csapatokban szervezett versenyzők a kolbászkészítő fesztiválon. A Károlyi ház egyik termében sürögtek-forogtak az önkéntes hentesek, hogy megőrizve, vagy éppen megújítva töltsék bélbe a hagyományos, vagy attól némileg eltérő ízeket.

– Minőségi árut próbálunk előállítani – árulta el Károlyi Ház kapujában ínycsiklandozó kolbászokat és egyéb finomságokat kínáló Úri Rudolf, a készítő Szakács Edina segítője. – A só, és a bükkfával való füstölés a titka a finom kolbász titka. Persze nagyon fontos a paprika hús aránya, de fontos a 70-80 százaléknyi hús a töltelékekben. Abban különleges a töpörtyű – mutatta zárt fedelű műanyagládában rejlő csemegét -, hogy tejben sült és különleges fűszerezést kap. Ez utóbbit sok év alatt kísérletének eredménye.

Aki nem állt meg a kapualjban, az a Károlyi ház egyik helyiségében gyorsan rábukkant – no még nem a kolbászok készítőire, hanem rendezvény szervezőjére Szabó Sándorné. Az előbbitől, megtudtuk, négy éve kezdték el az Árkádos kézműves piacot, mely elég jó visszhangot keltett. – Ez a kolbászkészítő fesztivál ennek a kísérő rendezvénye – tette hozzá. – Nyolc csapat itt helyben készít tizennégyféle terméket. Többen is jötte volna, de a rossz idő miatt végül nem indultak útnak. És van tizenkét füstölt kolbásszal nevezett csapat.

Perényi Jánostól, a zsűri elnökétől megtudtuk, hogy a kolbászukat a hagyományos módon bírálják el, azaz nem csak a küllemüket veszik figyelembe, de az ízüket is.

Hallgassa meg az elnököt milyen kolbászokkal találkoztak és pontosan mi is számít a mostani bírálatnál:

Míg a zsűri a szárazkolbászokat ízlelgette, addig a szomszédos teremben nyolc csapat tagjai darálták, ízesítették a húsokat, szórták rá a sőt, a paprikát, s a különféle egyéb fűszereket, hogy azokat kézzel alaposan átgyúrva meg is kóstolják a bélbe való keveréket csak úgy nyersen, hogy biztos jó lesz-e.

– Szórjál még bele egy kis erős paprikát! – javasolta az egyik versenyző csapattársának, aki bele is zuttyantott egy adagot a máris meglehetősen paprikásnak tűnő darált húsba. Majd gondolt egyet, még megbillentette a zacskót.

Csak természetes anyagokból készítette a kolbász Oroszné Seres Katalin és a párja. A kéttagú csapat összeszokott párosként foglalkozott a kolbászkészítéssel. Katalin elárulta a jó sütni való kolbász receptjét. Igaz, egy apró titkot – a lényeget – megtartotta magának. Hallgassa meg, mit is mondott:

A csapatok jó kedélye töretlen maradt egész nap, egészen addig, míg a kolbászok zsírba nem kerültek. Herczeg László, az egyik csapattag elárulta, hogy a hentesekkel nem tudnak megmérkőzni, de szívesen szeletelnek, darálnak és töltenek kolbászt. – Géplakatos vagyok, ezért évente csak egyszer, az ilyen alkalmakkor készítek kolbászt – mondta.

A csapatok persze sütni készítették a szép szál kolbászokat, a hagyományos mellett a fokhagyma helyett lila hagymával fűszerezettet, de készült kolbász pulykából is.

Amikor a már szemre is szép „alkotások” a forró zsírban sültek, pedig olyan illatok terjedtek, hogy még az utcán is összefutott a nyál az arra járók szájában.