A 252 millió évvel ezelőtti, máig legnagyobb mértékű fajpusztulás okai máig tisztázatlanok. Feltételezések szerint a levegő szén-dioxid-tartalmának erős ingadozása, a tengerek elsavasodása és oxigénszegénysége, valamint a tengerszint drasztikus ingadozása legalább részben felelős volt érte.
Akkor a fajok több mint 90 százaléka eltűnt a Föld színéről. A tudomány eddig úgy hitte, hogy az összeomlásból csak ötmillió év elteltével tért magához az élővilág. Most kiderült, hogy a mai Egyesült Államok délkeleti részén már a fajpusztulás után másfél millió évvel újra léteztek soksejtű élőlények, többek közt szivacsok és csőférgek alkotta zátonyok.
Mihelyt a környezeti feltételek többé-kevésbé normalizálódtak, a zátonyképződés újrakezdődött. Ez már jórészt a soksejtűeknek volt köszönhető, amelyek korábban alárendelt szerepet játszottak ebben a folyamatban. Az addig domináns, mikrobiális zátonyképző élőlények helyét átvevő soksejtűek az eddig feltételezettnél sokkal gyorsabban tudtak felépíteni új ökoszisztémákat – foglalta össze az eredményeket Hugo Bucher, a Zürichi Egyetem paleontológusa.

forrás:MTI