A maradványok alapján a tudósok ma már képesek meghatározni, hogy milyen csillag robbant fel, és a kutatás révén megoldódhat annak a rejtélye is, hogy a króm 54-es tömegszámú izotópja miért oszlik el egyenetlenül a Naprendszerben.

Az amerikai kutatók Nicolas Dauphasszal, a Chicagói Egyetem docensével az élen a meteorit anyagába beágyazódott kerek szemcsék vegyelemzését végezték. Korábban a tudósok úgy vélték, hogy a Cr54-izotóp, ahogy más kémiai elemek is, egyenletesen oszlott szét a felrobbant csillagból származó gáz- és porfelhőben, amelyből Naprendszerünk képződött.

“Ez egy jól összeturmixolt leves volt, ám bizonyos jelekből arra lehet következtetni, hogy némely komponense nem oldódott fel teljesen” jegyezte meg Bradley Meyer, a Clemson Egyetem professzora, aki nem volt részese a kutatásnak. Az 1970-es évek elején született az az elmélet, amely szerint egy felrobbant, szupernóvává alakult csillag indította be Napunk megszületésének folyamatát. “Minden jel arra mutat, hogy legalább egy masszív csillag szolgáltatott alapanyagot Naprendszerünkhöz” hangsúlyozta Meyer.

A meteorit belsejében a kutatók az alumínium 26-os tömegszámú, valamint a vas 60-as tömegszámú izotópját fedezték fel. Mindkét rövid felezési idejű izotóp megtalálható a kozmikus kövezetekben, de nem a Földön. Ebből a kutatók arra következtettek, hogy egy II. típusú szupernóvából származnak. Ilyen szupernóvák a Nap tömegénél nyolcszor-kilencszer nagyobb kezdeti tömegű csillag végső robbanásakor keletkezik, miután az kifogyott nukleáris tüzelőanyagából. Ekkor belső magja összeroppan, és az egész csillag felrobban.

Ezzel ellentétben az Ia. típusú szupernóva-robbanás kicsi, ám annál sűrűbb anyagú, bináris rendszerben, azaz egymás körül keringő fehér törpék esetében következik be. A II. típusú szupernóva-robbanásból származó szemcséket már korábban is felfedeztek meteoritokban, ám mostanáig sohasem sikerült kimutatni az Ia. típusú szupernóva maradványait.

A kutatók most vegyelemzésnek vetik majd alá a franciaországi meteoritban lévő szemcséket, és ennek segítségével megállapíthatják, hogy milyen típusú szupernóvából származik a króm 54-es izotóp. Ezt a kalcium 48-as tömegű izotópja segítségével állapítható meg: amennyiben a meteorszemcsékben sok van belőle, az Ia. típusú szupernóvából származik.

A kutatás során vizsgált szemcsék átmérője nem érte el a száz nanométert, azaz az emberi hajszál vastagságának ezredrészét. A vizsgálatok eredményei arra engednek következtetni, hogy miután ezek az elemek kilökődtek a szupernóvából az űrbe, a korai Naprendszerben zajló dinamikus folyamatok méret szerint “osztályozták” a töredékeket. Ennek következtében a szemcsékből aránytalanul sok jutott azokba a meteoritokba és bolygókba, amelyek a Nap körül kezdtek formálódni.

Forrás: Index